A Pannon Egyetemen tanultál. Mit adott neked az itt töltött idő?
Imádtam a Pannon Egyetemet. Fantasztikus évek voltak. A legkirályabb az egyetemben szerintem az, hogy elképesztő szociális készségeket és szellemi tőkét ad hasonszőrű elvetemült jóemberek társaságában. Talán ez fontosabb is, mint a papír, hiszen az életre tanít.
Hogyan lett belőled szoftverfejlesztő? A legjobbak között tartanak számon.
Egy távirányítós autóból eszkábált morze berendezéssel igyekeztem nagypapámnak üzenni a város másik végébe, amikor szüleim beállítottak életem első számítógépével. Mindez 7 éves koromban történt. Ekkor minden megváltozott. 14 évesen megérkezett a betárcsázós internet, nem sokkal később pedig már weblapokat kódoltam. Nem akartam kimondottan szoftverfejlesztő lenni, de imádok alkotni, a programozás pedig szerintem olyasfajta varázslat, amivel világokat teremthetünk a semmiből. Igazán jó érzés ezt a “legjobbak közöttet” hallani, de szerintem sok jobb kóder létezik nálam. A Toptal nevű cég – akiken keresztül szabadúszóként dolgozom – mondja azt, hogy aki bekerül hozzájuk, az a világ szabadúszó szoftverménökeinek legjobb 3 %-ába tartozik.
Forrás és teljes cikk: http://ecoportmagazin.hu/cikk/269-minden-kihivasra-letezik-egy-megoldas